Hely: Ausztria, Kelet-Tirol: 47°6'34''N, 12°20'44''E
Magasság: 3666 m
Jelleg: könnyű gleccsertúra
Első megmászók: Rohegger (1841)
Kiindulópont: Matreier Hütte
Nehézség: F (könnyű)
Tájékozódás: nyomok alapján könnyű, ellenkező esetben nehéz

Venediger. A magunkfajta amatőr hegymászó, vagy magashegyi turista számára olyan hegy ez, mely magassága, közelsége, az utak nehézsége miatt elérhetővé teszi a magashegyi hegymászás élményét. Mindazonáltal szükséges némi alpesi tapasztalat, hiszen a biztonságos túra érdekében a mászók nem nélkülözhetik a beülő, kötél, hágóvas, jégcsákány szakszerű használatát. Ezek nélkül elindulni véleményem szerint enyhén szólva is könnyelműség.

A hegy a Magas Tauern nyugati oldalán található, a Venediger csoport legmagasabb, Ausztria harmadik (más források szerint negyedik) legmagasabb csúcsa. Magassága 3666, megint más források szerint 3674 méter. Neve németül Velenceit jelent, amely talán arra utal, hogy tiszta időben a csúcsról állítólag ellátni egészen Velencéig. Állítólag… Már tavasszal megvolt a terv, július végén indultunk. Autóval a 8-as úton, majd Ausztriában a déli autópályán Graz, Klagenfurt érintésével jutunk el Lienzbe. Innen irány Matrei in Osttirol, ahol 6 euróért egy hétig parkolhatunk. Reggel hét órás indulás mellett délután 4-re értünk ki Matreibe.Persze az uticél a mászás útvonalától is függ. A kínálkozó útvonalak közül mi a keleti utat választottuk, e mellett lehetőség van a déli és a dél-keleti mászóút bejárására is. Ezekről a Link-gyűjteményben lehet bővebb információt szerezni.

A parkolóban a Matreier Tauern házban 23 euróért lehet éjszakázni (reggelivel). Ha felfelé indulunk a völgyben, a Venediger ház matraclágerében ugyanezt fejenként reggeli nélkül 14-ért megkapjuk. Ezt a 300 méter szintkülönbségnyi, gyönyörű utat taxival is megtehetjük, potom 4 euróért. Vadkempingezni nem próbáltunk, de nem is nagyon van hová behúzódni, elég keskeny a völgy. A hangulat viszont mindent kárpótol. A háztól szép kilátás nyílik a távoli Rainer Hornra és a mellette égnek törő Schwarze Wandra. Ne ijedjünk meg, ezeket a hegyeket nem kell megmásznunk, innen még nem látszik a csúcs. Másnap, kb. 1100 méter szintkülönbség leküzdése után, először nagyon szép alpesi réteken, tehenes legelőkön, majd a Schlaten Kees gleccser mellett haladva jutunk fel először az Alte Prager, majd a Neue Prager hüttéhez. Sietni nem volt érdemes, erre a napra ez volt a kitűzött cél. A Neue Prager hüttétől jobb kéz felől látszik a Klein Venediger, mögötte terül el a célpontunk. Itt már közel 3000 méteres magasságban vagyunk, az árak a magassággal exponenciálisan emelkednek. Például lehetőségünk nyílott életünk legdrágább zöldséglevesét elfogyasztani, melyet 4,5 euróért adtak. Vizet, élelmet egyébként célszerű felvinni, mivel minden nagyon drága. A matracláger – itt már éjszaka is nulla fok közelébe süllyedt a hőmérséklet, ezért a kültéri alvás csak elszánt low-budget túrázóknak ajánlott – fejenként 14 euróba került. Egyébként nyolc órás indulással kényelmes tempóban délután kettőre értünk fel a házhoz.

A csúcsra másnap minél korábban érdemes elindulni (ekkor még fagyott a gleccser), nekünk 7 órakor sikerült. A gleccserhez a menedékháztól egy sziklagerinc mellett kell lemenni, itt jelzett út vezet. A végén célszerű felvenni a hágóvasakat, beülőt és bekötni a kötelet. A gerinc végétől egy jéglefolyáson kell átkelni. Itt már nem látszanak a nyomok, de meredeken felfelé kell haladni, az út két oldalán jól látható gleccser hasadékok nyílnak. Hosszú, nem túl meredek hómező után jön a java. Meredeken felfelé, oldalt mély gleccser nyiladékok tátonganak. A nyomok viszont – ha az időjárás nem szól közbe – jól látszanak, így hagyatkozhatuk az előttünk járókra. A csúcs előtt meredek szakasz, majd egy nagyon szép, keskeny, de rövid gerinc következik. Ez az út legveszélyesebb része, technikát nem igényel, de igen kitett. Két oldalon szédítő mélység, félméteres gerincen kitaposott út. A kötél másik végén társunk, kimondatlanul is megbízunk egymásban. Idáig nem gondoltunk bele, de itt eszünkbe ötlik: ha az egyik esik, megy utána a másik is…

A csúcsot fél egy körül értük el, úgy éreztük elég gyenge időt mentünk. A kilátás remek – bár Velencéig nem láttunk el – keletre a Glockner csúcsa emelkedik ki, másik oldalon a Zillertali Alpon csúcsai látszanak. Feledhetetlen élmény főleg annak, aki még nem volt ilyen magasságban. Meglepő módon az egész úton csak három mászócsoporttal találkoztunk, a csúcson egyedül voltunk. Zavartalanul élvezhettük a természetet, a szikrázó napsütést, és azt, hogy felértünk, hogy megcsináltuk.

A lejövetel lényegesen gyorsabb, bár mi – mivel elég későn értünk fel – többször kényszerültünk letérni a kitaposott útról, mivel a meleg miatt a gleccser hasadékokon ugyanazon az úton visszafelé már nem lehetett átkelni. Kb. 4 órára értünk le a Neue Prager hüttéhez, majd innen tovább lefelé, egészen az autóig. Este hétre voltunk a Venediger háznál, ahol minden előítéletünket félretéve befizettük a 4 eurót és lementünk a taxival a parkolóig, ahol napégette arcunkat és fájós lábainkat ápoltuk a Matreier házban. Másnap indultunk a Dolomitokba viaferrátázni, ám aznap este még nem ez, hanem az aznapi túra körül jártak gondolataim.